Dabast, mint települést 1270-ben említették először, feltehetőleg Gyón is ez idő tájt alakulhatott ki. A tatárjárás nem kímélte a települést, de a 15. században feltehetőleg ismét lakottá vált. A török vész nem kímélte a falvakat, felégettél, kirabolták őket, így a térség, és Dabas is lakatlanná vált. Az újabb benépesülésre várni kellett, csak a 18. század első felében kezdődött meg. Főleg jobbágyok települtek le, magyarok és szlovákok egyaránt. Az 1700-as évek elején nagy család birtokolta Gyón és Dabas földjeit a birtokszerzés után. Közülük kiemelkedő a Halász család, ők birtokolták a nagy részét a földeknek. Ekkor már megindult a népesedés, a lakosság lélekszáma folyamatos növekedést mutatott. Ekkor megépült sok munka árán Felsődabas, mint újabb település, és 1793-ban megépült Dabas református temploma is.
A 19. században a köznemesi aktivitás által indult meg a fejlődés, létrejött a Kaszinó, és megindult az iparosodás. 1886-tól Dabas lett a Pesti közép járás székhelye, ugyanis minden vármegyék járásainak székhelyet kellett választani abban az évben. Ennek hozadéka a közigazgatási feladatokat is Dabasnak kellett ellátnia. A vasút 1895-ben ért el a településre. Ha érdekli, hogyan teljesít Dabas a munkalehetőségek terén, látogasson el a munka Dabas weboldalra!